Eltűnt épületek nyomában – A Neumann áruház története
A mai Kossuth Lajos utca és Múzeum körút sarkán elhelyezkedő telek a 19. század elején még egészen más képet mutatott: ekkor az Unger család klasszicista lakóépületei, istállói és vendégfogadója álltak a területen. 1824-ben itt nyílt meg a Zrínyi Kávéház, amely hamar a pesti szellemi élet egyik kiemelkedő központjává vált.
A patinás hely törzsvendégei között találjuk Petőfi Sándort, a neves festőművészt, Lotz Károlyt, valamint Mednyánszky Lászlót is. A szemközti Nemzeti Színház közelsége révén színészek, írók, bohém értelmiségiek és korabeli művészek adták egymásnak a kilincset a kávéházban. 
A századfordulóra azonban az egykori klasszicista házak elöregedtek, a lakások korszerűtlenné váltak. 1898-ban a telket megvásárolta dr. Kunz Jenő, aki a magyar szociológia egyik első alakjaként ismert, emellett közgazdászként és ügyvédként is jelentős szerepet töltött be a kor közéletében. Kunz elhatározta, hogy a meglévő Zrínyi kávéház és fogadó épületét elbontatja, és helyükre egy új, elegáns bérházat építtet a korábbi emeletes házak átépítésével. A kivitelezéssel Wagner János építészt bízta meg, aki olyan ismert fővárosi alkotásokkal írta be nevét a magyar építészettörténetbe, mint például a Gül Baba türbéje körül emelt Wagner-villa. 
A háromemeletes Kunz-bérház korai historizáló stílusban épült, megőrizve számos klasszicista vonást. Az alsó szinten kapott helyet a Neumann testvérek ruhaáruháza, amely eleinte csak férfiaknak kínált öltözéket, ám rövid idő alatt a pesti divatélet meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. A felsőbb emeleteken tágas, komfortos bérlakások várták a tehetősebb bérlőket, így a ház hamar népszerűvé vált a polgári középosztály körében. 
1912-ben újabb átrendezés vette kezdetét: az ekkor már meglehetősen értékesnek számító sarokteleket két részre osztották. Az Astoria-sarokra a híres Astoria Szálló épült fel Hikisch Rezső és Ágoston Emil tervei alapján, míg a másik részen az addigi bérlők, Neumann Gyula és József megbízásából egy új, ötemeletes, késő historizáló stílusú áruházi és irodaházat emeltek. Az új épület földszintjén és első két emeletén kapott helyet a teljesen üvegezett Neumann-áruház, míg a felsőbb szinteken irodák és lakások sorakoztak. A homlokzatot timpanon koronázta, melynek közepén a Neumann család címere díszelgett. 
A második világháború ostroma során ugyan az épület nem szenvedett súlyos statikai károkat, az üzletház belső tere és modern üvegportáljai azonban megsemmisültek. Mindez még nem tette volna indokolttá a teljes átalakítást, mégis 1949-ben elbontották az eredeti homlokzatot. Az alap- és tartószerkezet részleges megtartásával 1950-es évek elejére új épületet húztak fel a helyén Cserba Dezső és Szmodits Kázmér tervei nyomán. Az új ház szigorú funkcionalista szellemben készült, dísztelen, geometrikus vonalvezetése teljesen elszakadt elődje karakterétől. 
Mivel a háborús károk nem voltak jelentősek, a korabeli építészeti gyakorlat és a technikai lehetőségek bőségesen lehetővé tették volna az eredeti historizáló megjelenés helyreállítását. Ehelyett azonban az átépítés során a ház elveszítette minden egykori eleganciáját, és a helyén ma is egy szigorú, stílustalan tömb áll. Ez különösen szembetűnő annak tükrében, hogy a két szomszédos épület – az Astoria Szálló, illetve a Múzeum körút 3. alatti bérház – máig őrzik a századforduló városképéhez illeszkedő arculatukat. 
Az új épület kezdetben a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) székhelyeként szolgált, később pedig más állami szervezetek, például a MÉLYÉPTERV és a Mezőgazdasági Épület- és Településfejlesztő Iroda is beköltöztek. A homlokzat az 1956-os forradalom során megsérült, ezt követően, az ötvenes évek végén kapta ma is látható kék kerámiacsempéit, amely még inkább eltávolította a házat a környező városkép stílusától. 
A 2000-es évekre az épület nagyrészt kiürült, csupán egy gyorsétterem jelezte, hogy a ház nem teljesen elhagyatott. A 2010-es években ismét kisebb átalakításra került sor: az épületet részben apartmanházzá alakították, ám mindez nem járt együtt a korábbi historizáló homlokzat helyreállításával. Az egykor díszes, városképbe simuló Neumann-áruház mára teljesen eltűnt, helyét egy rideg, modernista irodaház vette át. A Neumann-áruház nem csupán egy épület volt, hanem a város arculatának része, egy letűnt korszak finom lenyomata, amely ma már csak archív fényképeken és elfeledett tervrajzokon él tovább.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép forrása: Zempléni Múzeum, Szerencs
